Id. Fricsay Richárd alezredes, zeneügyi igazgató a magyar katonazene emblematikus személyisége, akinek életműve napjainkig meghatározza a katonazenekarok helyét és szerepét a Magyar Honvédségben.
Fricsay Richárdnak már a születési dátuma is szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen 1867-ben a kiegyezés, és a Magyar Honvédség felállításának igényének megfogalmazása évében született a morvaországi Kremsier-ben. Ezt a korszakot a „boldog békeidőnek” is nevezik, amikor is Európa ki és belefáradva az állandó háborúktól a békét és a nyugalmat áhította. Ez az időszak nem csak az ipar, hanem egyben a művészetek forradalma is, benne a magyar katonazene legtermékenyebb és legszebb időszakával, amelyben páratlan tehetségű magyar katonakarmesterek éltek és alkottak.
Fricsay írásos dokumentumai alapján, zenei tanulmányait a német nyelvű Ferenc József Állami Zeneiskola növendékeként kezdte. Zeneszerzői és karmesteri képesítését Olmützben szerezte meg, ahol tanára Josef Nesvara volt. A sikeres karmesterképző vizsga után állami bizonyítványt, zenetanári diplomát szerzett hegedű, zongora és orgona szakon. Még a tanulmányi évei alatt zenenövendék volt az 1883-ban felállított császári és királyi 100. gyalogezred zenekarában, amely Olmützben állomásozott.
Fricsay Richárd 1897 októberében családjával együtt érkezett Székesfehérvárra, ahol a vele született zenei intelligenciájával és kiváló szervezői képességével hamar meghódította Székesfehérvár lakosságát. A székesfehérvári 5. honvédkerület zenekarát a 17. honvéd gyalogezred keretein belül szervezték és állították fel. Ahhoz, hogy a katonai kötelezettségek elvégzése mellett a város zenei élete is fejlődésnek induljon a Magyar Honvédség vezetői egy olyan katonakarmestert kerestek, akinek ezen területen voltak már tapasztalatai. Fricsay megfelelő személy volt erre, így a zenekar felállítását reá bízták. 1898-ban bemutatott első nagy sikerű koncertje már jelezte, hogy sikeres volt a kapcsolatteremtés a város zenei életéhez és polgáraihoz. A tehetséges fiatal karmester a városban példaértékű kulturális életet teremtett, ápolta a magyar zenei hagyományokat, létrehozta a városban a zeneiskolát és a városi dalárdát, zenekarának koncertjeivel meghódította az egész Dunántúlt, annak minden városát.
1913 tavaszán az 5. honvédkerületet feloszlatták és a zenekart Nagyváradra helyezték át. Mivel Fricsay-nak egy város zenei életének felvirágoztatása terén már sok tapasztalata volt, feltehetően ezért reménykedtek a Honvédelmi Minisztérium vezetői abban, hogy ezt a feladatot is bravúrral, a székesfehérvárihoz hasonlóan teljesíti majd. Ottani működése azonban nem volt hosszú életű. Még az év november 3.-án át kellett vennie az ország legnagyobb létszámú reprezentatív zenekarát a budapesti 1. honvédkerület zenekar vezetését. A legendás hírű dezseri bachó István karnagy utódja csakis egy jó képességű karmester lehetett, és így a választás Fricsay- ra esett. Fricsay méltó utódja lett Bachó-nak és zenekarával Budapest művészeti életének fontos tényezőjévé vált. A Fricsay által vezetett zenekar, állandó fellépéseivel népszerűsítette a magyar zenekultúrát és a katonai hagyományokat itthon és külföldön egyaránt. Az első világháború alatt a zenekar a királyi udvar előtt adott koncertet a bajorországi Münchenben és további német városokban. Egy emlékezetes Bayreuth- i koncerten a zenekar fellépett Siegfried Wagner és családja tiszteletére. Fricsay volt az első magyar karmester, aki zenekarával Bayreuth-ban koncertezhetett. A bajor király katonai érdemkereszttel tüntette ki. 1918-ban egy másik külföldi turnéra került sor, ezúttal Bulgáriába és Törökországba. A zenekarnak Konstantinápolyban óriási sikere volt. Erre az útra a zenekart a kormány meghatalmazottja, az ismert orientalista Germanus professzor is elkísérte. A professzor visszaemlékezéseiben vázolta a császári udvar és a török közönség meghódítását, amelyet a Fricsay által vezetett honvéd zenekar vitt véghez. Mehmed szultántól személyesen vehette át a Medjidie Rend és az Oszmán rend kitüntetését.
1918-19 telén Fricsay még adott koncerteket a zenekarral, ezek azonban a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenció idején szüneteltek. Fricsay a zenekarát Dunántúlra csempészte, ahol alakulóban volt a nemzeti hadsereg. Amikor Horthy Miklós 1919-ben bevonult Budapestre, Fricsay és zenekara is velük volt. Megszervezte a Királyi Honvédség zenei életét. Tapasztalataival és személyes tekintélyével sikerült elérnie, hogy a karmestereket a hadseregben főállásban alkalmazzák. Jogosultak lettek a nyugdíjra és társadalmi elismertségük is nőt. Amikor Fricsayt 1920-ban zeneügyi igazgatónak nevezték ki, lehetőség nyílt arra, hogy kiváló szakmai tudását és szervezői tehetségét a teljes magyar katonazene szolgálatába állítsa. Felismerte a katonazenekarok bizonytalan helyzetét az ezredekben, ezért külön honvédelmi törvényekkel igyekezett biztosítani a katonazene szerepét és jelentőségét a magyar honvédségben. Eltökélt szándéka volt a katonazenekarok szakmai színvonalának emelése, amellyel azt remélte, hogy további elismertséget és megbecsülést szerez a civil lakosságnál és a fenntartó intézménynél. A karmesterek képzettségi szintjének emelése érdekében előírta a legmagasabb karmesteri diploma megszerzésének a szükségességét, és ehhez jó példával járva elől, elsőként teszi le ezt a vizsgát. Mint a katonazene legrangosabb vezetője létrehozta azt a katonazenészi – zenenövendék – képzést, amely folyamatosan biztosítani tudta a katonazenekarok személyi állományának az utánpótlását. Az ország legismertebb szaktekintélyeként felkérték, hogy szervezzen újabb zenekarokat a folyamőrségnél, az államrendőrségnél.
Kép/ – 1.honvédkerület zenekara 1918-ban, élen Fricsay-val
A technikai fejlődéssel összhangban Fricsay hamar felismeri és kihasználja azt a lehetőségeket, amely a frissen beindított Magyar Rádió sugárzásában és a Magyar Filmgyár működésében rejlett. Fricsay a zenekarával – a Honvédelmi Minisztérium egyetértésével – több mint ezer rádió koncerttel és számos hanglemezzel szórakoztatta a zeneszerető közönséget és képviselte a honvédség kulturális életét. A filmgyár által készített produkciókban katonazenekarok szolgáltatták a zenét, amelyet Fricsay zenei szerkesztőként is felügyelt. A zeneigazgató gondoskodott bajtársairól és a többi katonazenekar számára is lehetőségeket teremtett fellépésekre, térzenékre, és a Rádióban is önálló produkciókkal mutatkozhattak be. Fricsay a nyári hónapok idején két-három fúvóskoncertet tartott, amelyek magas színvonalukkal, igényességükkel minden hallgató számára felejthetetlenek voltak. Mivel ezek a koncertek igazi zenei csemegének számítottak, a magyar zenei élet előkelőségei mindig szívesen tettek eleget Fricsay meghívásának.
Az országszerte ismert karmester 1934-ben 38 éves szolgálati idő után vonult nyugdíjba. A rádióban 1934. június 6.-án vezényelte utoljára zenekarát. A búcsúünnepségen így köszöntötték, „csak, mint katonakarmester búcsúzunk tőled, mint karnagyra örökre szükségünk lesz rád”. Fricsay a Rádióban 1944. április 3.-án lépett fel utoljára a Budapesti Koncertzenekart vezényelve. Az utolsó műsorszám alatt többször megszólaltak a szirénák. Az idős karnagy a megszállással járó nehézségeket már nem tudta elviselni és 1945. március 16.-án elhunyt.
Fricsay élete és munkássága a magyar katonazenéről szólt, amelyet kitüntetései is méltón bizonyítanak. A kiváló karmester nagyon sok zenész generációt nevelt fel. Morvaországi származása ellenére ízig-vérig magyarnak vallotta magát, és kötelességének érezte a magyar zene és a honvéd kultúra hagyományainak ápolását, amiről zeneszerzői munkássága is tanúskodik. Fricsay Richárd majd fél évszázadon át szolgálta választott hazáját, és a magyar honvédséget.
Id. Fricsay Richárd kitüntetései a következők voltak:
Pro Ecclesia et Pontifice Érdemkereszt 1906.
Koronás Arany Érdemkereszt 1908.
Bolgár Nemzeti Katonai Érdemrend Lovagkereszt
Bolgár Vöröskereszt Díszjelvény II. osztály
Bajor Katonai Érdemkereszt
Medjidie rend V. osztály
Oszmán rend IV. osztály
Vas félhold rend
Lichtenstein Hercegi Jubileumi Emlékérem 1910.