Az ünnepek és a megemlékezések mindig kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hétköznapok egyhangúságából kilépve vizsgáljuk meg helyünket és szerepünket a világban, elért eredményeinket és jövőképünket. Ezek lehetnek személyes emberi vagy a társadalmi kapcsolatokat elősegítő ünnepi pillanatok, amelyek nagyon fontosak az emberek egymáshoz fűződő viszonyában. A fegyvernemi napok megtartása is éppen azt a nemes célt szolgálják, hogy a Magyar Honvédség szerteágazó szakágai – katonai hivatásai büszkén mutatkozzanak be a széles társadalmi nyilvánosság előtt, adjanak hírt szakmájuk történetéről, szeretetéről és mind azokról, akik ezért sokat tettek a történelem során, mindezt az emlékezés méltóságával.
A magyar katonazene szakma sok száz éves története igazi sikertörténet, amely szorosan összefügg Magyarország és honvédelmének történelmi korszakainak változásaival, valamint a magyar zenei élet évszázadokat átívelő fejlődésével. A zene katonai célokra történő felhasználása a hadtörténet folyamán folyamatosan változott, de az új kihívásokra mindig meg tudott felelni. Népszerűségét állandóan megtartva fokozatosan vált a haderő kulturális értékeinek szimbólumává. A magyar katonazene napján ünnepeljük azt a speciális hivatást, amely már a nevében is különböző karakterű emberi tulajdonságokat próbál ötvözni, ami látszólag ellentmondásnak tűnhet, mégis Balassi Bálint és Zrínyi Miklós példaértékű élete és munkássága óta tudjuk, hogy vannak olyan magyar katonák a hadseregben, akik művészi tehetségükkel is képesek szolgálni e hazát.
Nehéz megválaszolni, hogy mikor és hol született ez a szakma, kit nevezhetünk az első katonazenésznek, de a bibliai utalások alapján /„Boldog az a nép, amely hallja (érti) a kürt szavát”/ kijelenthetjük, hogy az emberiség egyik legrégibb hivatása köszön vissza az eddig felhalmozódott szakmai tudásban és szellemi alkotásokban. A katonazenész mindig ott volt: amikor az emberiség történelmi viharaiban a seregek élén jelzőkürtösként szólította harcba a küzdő feleket és keltettek reményt, harci eltökéltséget a harctereken, vagy zenekari tevékenységével emelte rangját a közösségi – társadalmi rendezvényeknek.Így vált a hangszerek és használója a történelem során a harc és a katonaélet szimbólumává és találhatjuk meg a háborút jelképező ábrázolásokon, művészeti alkotásokon a zászlók, fegyverek, társaságában. Szolgálata során végig kísérte a katona egész napját az ébresztőtől a takarodóig – a katonai hit és remény zenei megtestesítője, sok esetben a végső emberi életpálya lezárója is egyben. Mindez a katonaélet legszebb zenei megnyilvánulása is egyben, amely méltó módon jelképezi a magyar honvédelem évszázados erőfeszítéseit.
A Magyar Katonazene Napja fegyvernemi ünnepség ifj. Lehár Ferenc katonakarmester, világhírű operett szerző születésének évfordulójához kapcsolódik, aki a katonazene egyik legjelesebb képviselője is egyben. Élete és munkássága a bizonyíték arra, hogy az elődök által bejárt és kijelölt szakmai út mind a mai napig meghatározza napjaink katonamuzsikusainak szakmájukhoz való viszonyát.
Általában az ünnepek a múltra való emlékezés a jelenben, de egyben egy reménnyel teli fohász a jövő felé azzal az üzenettel, hogy egy közösségnek van hite a jövőben. A katonazenei fegyvernemi nap is arra a nemes célra hivatott, hogy ezzel egy közösséget alkotó és megőrző erőt teremtsen a katonazenészek számára.
Sárosi Péter százados, zenekarvezető
A Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület elnöksége ez úton is tisztelettel hívja meg a nyugállományú katonazenész kollégákat erre a rendezvényre.